2012. december 31., hétfő

12. fejezet


Kedves Mindenki! 

Ezúton szeretném megköszönni Nektek, kedves olvasóimnak, hogy velem voltatok, ha nem is egész évben, de az indulástól kezdve. Nagyon sok örömteli pillanatot okoztatok a visszajelzésekkel, biztatásokkal, és kitartó fejezetköveteléssel. Erőt adtatok a folytatáshoz, mert tudtam, van, aki várja, és van, akit boldogsággal tölt el egy-egy újabb fejezet megírása. 
Köszönöm, hogy vagytok nekem, és remélem, 2013-ban is számíthatok rátok! 
Én itt leszek, a történeteim folytatódnak. 
Vigyázzatok magatokra, ünnepeljétek meg az új évet! 
Tessa

Raven idegesen tekintgetett körbe. Mindenki hallotta a sikítást, Bill mégis a másik irányba indult őrült sebességgel. Azóta semmi hír, semmi zaj. A többiek is egyre ingerültebbek lettek, de a férfi próbálta őket szóval tartani.
– Hé, figyeljetek! Bill eddig is megóvott minket mindentől. Nem fogja hagyni most sem, hogy valami… - nem tudta befejezni a mondatot, mert az említett személy jelent, karjaiban a vérző Sarah-val. Raven szíve nagyot dobbant az ájult lány láttán, és magán kívül indult el a férfi felé.
– Raven, most ne! – A férfi azonban nem hallgatott rá és megérintette az egyik vértől pirosló, szőke tincset.
– Még él? – Bill nagyot nyelt, de bólintott.
– Igen, túl fogja élni. Erős lány. – Raven azonban megrázta a fejét.
– Nem Sarah. Hanem az a mocskos rohadék, aki ezt művelte vele.
Bill felhúzta a szemöldökét, és őszintén meglepődött. Tudta, hogy érdeklődik a lány iránt, de ekkora dühöt még nem látott sosem a férfi szemében.
– Raven, ezt nem most kéne…
– Azt kérdeztem, él-e még! – ordította Raven, Bill pedig ingerülten förmedt rá.
– Fontosabb dolgom is volt, mint hogy egy zöldfülű barmot tanítsak az életre! Sarah haldoklik, ha nem kap megfelelő ellátást. De amíg a bosszúról álmodozol, a lány meghal!
Persze ez nem fedte a valóságot, hiszen szemmel látható volt, ahogy a seb gyógyult, de nem akart belharcot. Cadmont majd ő elintézi, most fontosabb, hogy Sarah-t biztonságba helyezze, aztán utánajárjon a titokzatos sikolynak.
Ellépett Raven mellől és a Menedék felé vette az irányt hatalmas léptekkel. Raven összehúzta a szemöldökét, és nézte, amint a férfi elviharzik mellette. Igaza volt, de akkor sem hagyhatta ennyiben. Amint tervezgette a bosszúhadjáratát, a célszemély botorkált ki a fák közül.
Pólója véresen, szétszaggatva lógott rajta, az arca fel volt dagadva, a szájából friss vér csordogált. Szeme alatt óriási, lila monokli éktelenkedett, a legnagyobb seb mégis a mellkasán lévő négy, hosszú karmolás nyom volt.
A haverjai rögtön közrefogták, de Cadmon durván ellökte őket magától. Raven hidegen elmosolyodott, majd határozott léptekkel indult meg felé.
Ahogy a buli elején a férfi, most Raven indított egy szép bal egyenessel, a földre küldve ellenfelét. Rátérdelt a mellkasára, és ütötte. Minden egyes ütésnél Sarah ájult, véres, összetört testére gondolt, vértől csatakos hajára, a sebre, ami a nyakán tátongott, majd arra, ahogy ez a mocsok belevájja az agyarait.
– Sarah jobbat érdemel nálad! – Újabb ütés.
– Hogy gondolhattad, hogy megszerzed magadnak?! – Még egy.
– Ha csak egy ujjal is hozzáérsz még egyszer… - Az utolsó ütés elmaradt, a többiek lerángatták a vérző férfiról. Cadmon oldalra fordult, és vért köhögött fel.
Raven búcsúzóul leköpte, majd berohant a Menedékbe, hogy megkeresse Billt.

- Ugye megmenekül? – kérdezte ingerülten Bill Peggytől. – Kérlek, mondd, hogy nem lesz olyan, mint mi!
Peggy azonban baljóslatúan megrázta a fejét.
– William, hiszen te is látod. A seb már gyógyul. Nincs mit tenni. A folyamat beindult. A lány vére reagál az ősi felhívásra. Annyira sajnálom…
A nő megtörten fordult el, de Bill maga felé fordította. Lágyan letörölte az árulkodó könnycseppet, ami végiggurult a nő arcán, és szelíden rámosolygott.
– Nincs mit sajnálnod, dellichia*. Nem a te hibád, nem tehetsz semmiről. A fiad viszont… Legszívesebben letépném a fejét!
Peggy nagyot sóhajtott.
– Igen, tudom. De ő a fiam! Könyörgök, ne vedd el az életét! Nem maradt senkim rajta kívül.
– Peggy, az irántad érzett… vagyis egyedül te vagy az oka, hogy még él. – Bill belenézett a nő mélybarna szemeibe, és a könnyeken túl látta a csillogást, ami reménnyel töltötte el. Egészen a szívéig hatolt, megérintette a lelkét, és felkeltette rég elveszettnek hitt vágyait. Olyan érzések kavarogtak benne, amikről el sem hitte, hogy léteznek. Hogy benne is léteznek. Olyan rég elhagyták már ezek a vágyak…
Peggy nem akart hinni a fülének. Bill tényleg azt mondta…? Azt akarta mondani…?
Nem, nem, ez őrültség! Hiszen ő William Blackburn, az igazi, egyetlen törvényes király, aki nem foglalta el a trónt, a népe mégis hűen követte az erdők mélyére is. Nem létezik, hogy így érez iránta… Vagy mégis?
A nő tétova pillantásai nyomán Bill felbátorodott. Most, vagy soha – gondolattal finoman lehajolt, ajkait a nőéhez érintette, de még mielőtt több is történhetett volna, a bejárati ajtó kivágódott, ők pedig ijedt madárkákként rebbentek szét.
Peggy fülig vörösödött, de Bill elbűvölő pillantása kétséget sem hagyott afelől, hogy a dolog nem marad befejezetlenül.
Raven rontott be a szobába, megzavarva a meghitt pillanatot, és az eltakart ágy felé lépett.
A hatalmas, krémszínű baldachin mögött Sarah lábadozott. Nyugtalanul dobálta magát, mint aki rosszat álmodik. Raven el tudta képzelni, micsoda képek lebeghetnek a szeme előtt. Ha tehetné, legszívesebben széttépné Cadmont, amiért ilyen fájdalomnak tette ki a lányt. Még ha sosem volt köztük semmi, akkor is fontos volt neki Sarah. Úgy érezte, ismeri, hogy megbízhat benne.
A csókra gondolt, ami miatt az egész kirobbant. Ha időben felfedezi a lány szándékát, megakadályozhatta volna. Hiszen nem gondolt rá úgy. Raven szíve másért dobogott, de Sophia észre sem vette. Ő is mindig akörül az undorító féreg körül legyeskedett.
Cadmon…
Raven sosem kedvelte a pökhendi, kihanemén stílusa miatt. A férfi szerette a feltűnést, állandóan a figyelem középpontjában akart lenni. Szerette, ha minden szem rá szegeződik, közben pedig játszotta a kemény, elérhetetlen farkast. Ravennek a gyomra is felfordult tőle. Persze, hogy minden csaj őt akarta meghódítani. És neki kire fájt a foga?
Persze, hogy arra, aki észre sem vette.
Szegény Sarah. Élete legrosszabb nyara lesz az idei. Mennyi mindent kell hirtelen elfogadnia, megtanulnia és feldolgoznia. Az eddig ismert világa fenekestül felfordul, hogy újabb táruljon fel előtte. A vérfarkasok világa nem egyszerű, rengeteg a szabály, és a gyengék magukra maradnak. Nem, mintha a vérfarkas hercegnőnek ilyesmitől kellene tartania… 
* kedvesem

2012. december 23., vasárnap

11. fejezet

Kedves Olvasók!

Mindenkinek kellemes, békés karácsonyi ünnepeket kívánok, egyetek sok sütit, óvatosan a karácsonyfával, és örüljetek az ajándékoknak, mert szívből jönnek!
Mint ez a rész is! :)



Fájdalom a vállamban…
Vér a kezemen…
Cadmon vöröslő ajkai, mosolyra húzódtak, izzó tekintetét érzem magamon…
Sarah gondolatai összefolytak, ahogy az agya lassan feldolgozta a látottakat. Érezte, ahogy minden erő elszáll a testéből, majd összerogy a fa törzse mentén.
Ájult állapotában az elméje furcsa dolgokat kezdett vetíteni csukott szemhéja elé.
Látta Cadmont, amint állat módjára viselkedik, üvölt, húst tép az előtte heverő szarvas tetemből. Szeme vörösen villan, akárcsak az álláról lecsorgó vér, az élvezet azonban őrült mosolyt csal az arcára. Többen állnak körülötte, Raven, aki hátrébb lép a vérengzéstől, szeme azonban éhesen tapad a prédára. Egy fekete hajú nő áll mellette, óvón néz a férfira, de fél szemmel ő is Cadmon őrjöngését figyeli. Bill is távolabb áll, felsőbbrendű aura lengi körül, ahogy féltőn néz körbe az embereken.
Nem, nem emberek… - villan be hirtelen a lánynak. Ember így nem viselkedik. A harapás, a vad őrület, a kielégülés, amit az áldozat elejtése nyújt, nem emberi, sokkal inkább állatias vonás. Aztán megpillantotta a háttérben álló sötét alakot. Gonosz tekintettel figyelte a többieket, de a lány nem látta tisztán az arcát, pusztán érezte a belőle áradó sötét energiákat.
Lázas, haldoklik…
A lány gondolata már nem tiszta, nem tud értelmesen gondolkodni. Összefolynak a képek, az érzések, az idő. Talán meghal. Talán túléli. Egy biztos, csak egy dologra tud gondolni: Cadmon arca, amikor rádöbben, hogy megharapta. Azt az elégedett mosolyt sosem fogja elfelejteni.

Bill őrült sebességgel száguldott az erdő belseje felé. Tudta, hogy a sikoly, amint az imént rázta fel a környéket, megszakítva a bulit, nem Sarah-tól származik, de megérzett valamit.
Vér. A lány vére.
Az agya átállt védelmező falkavezérre, és gondolkodás nélkül rohant az unokahúgához. Amit viszont megpillantott, arra  a legrosszabb rémálmaiban sem gondolt volna.
Cadmon magán kívül mosolygott, miközben az ájultan heverő lányt figyelte. Sarah nyakán egy seb tátongott, amiből vékony csíkban folydogált a vére.
Bill egy pillanat alatt megértette a helyzetet, és gyilkos dühvel fordult a férfi felé.
– Mit műveltél vele?! – ordította, majd lassan közeledett hozzá. Nem tudta, hogy magánál van-e és felfogja-e, mit művelt. Amikor úgy tűnt, Cadmon rájött, hogy hol van, zavartan pislogott körbe.
– Bill? Nézd, én nem akartam… - A férfinek csak ennyi kellett. Azonnal Cadmonra vetette magát, és átalakult.
Az arca teljesen megváltozott, agyarai megnyúltak, a füle kihegyesedett, a szőr pedig ellepte szinte az egész arcát, miközben a teste megnagyobbodott, de nem vesztette el teljesen emberi formáját. Ujjai hatalmas, borotvaéles karmokba végződtek, amik hihetetlen gyorsasággal közeledtek Cadmon nyakához.
A férfi az utolsó pillanatban félreugrott, de Bill azonnal újabb támadást indított.
Morogva vetette magát a férfi után, aki szintén átváltozott. A szeme Billével ellentétben sárgásbarnává vált, míg az idősebb férfié mélykék lett. Ez különböztette meg a nemesi származását.
A két farkas összecsapott, morgásuk és állkapcsuk csattogása visszhangzott az erdőben. Csoda, hogy senki nem figyelt fel rájuk.
Bill agyán futólag átvillant, hogy utána kellene nézni a sikolynak, de jelenleg a düh elborította az agyát. Úgy érezte, meg kell bosszulni az unokahúga elleni támadást.
A lány láthatólag nem egyezett bele a harapásba, Cadmon gyakorlatilag megerőszakolta farkas-módra. Ezt pedig Bill nem hagyhatta szó nélkül.
Ismét lecsapott, a karma pedig húsba vájt. Felszakította a férfi pólóját, maga után négy vérvörös csíkot hagyva. A sebből azonnal megindult a négy piros vércsík, Cadmon pedig megrogyott egy pillanatra.
Aztán újult erővel rontott Billre. Harapott és karmolt, bevitt pár szép ütést is, mégis úgy tűnt, a férfinak meg sem kottyan a támadása.
Bill a lányra pillantott, majd úgy döntött, befejezi a harcot. Egy ügyes mozdulattal kibillentette Cadmont az egyensúlyából, majd amint földet ért, rögtön a mellkasára taposott.
– Ott maradsz, kutya! – vicsorgott a fiatal férfira, aki lihegve bólintott. Semmi ereje nem maradt védekezni, így megadta magát.
Bill, amint megbizonyosodott, hogy Cadmon nyugton marad, rögtön Sarah-hoz rohant. A lány még mindig ájultan feküdt, a seb azonban kezdett összeforrni.
A férfi halkan káromkodott, és ölbe kapta a magatehetetlen lányt. Sebes iramban megindult vele kifelé az erdőből, de Cadmon utánakiáltott.
– Ő már az enyém! Nem veheted el tőlem!
Bill visszafordult, és hűvösen elmosolyodott.
– Nem lehet egy halott farkasé…

2012. december 20., csütörtök

10. fejezet


Sarah bent tartotta a levegőt, megvárta, mi sül ki a férfi mondandójából. Nem így tervezte az estét, egyáltalán nem. Cadmonnak őrült dühösnek kellene lennie, veszekednie kellene vele, neki pedig mindezt gonosz mosollyal kellene szemlélnie. De nem, nem ez történt. Cadmon szinte könyörög egy újabb esélyért, ő pedig lélegzetvisszafojtva várja, hogy megadhassa neki.
– Cadmon… - suttogta, mire a férfi lágy csókot lehelt az ütőerére. A lány megremegett, hangosan felsóhajtott. – Ne csináld…
– Akadályozd meg! – vágott vissza Cad, majd áttért a másik oldalra, nyelvével végigszánkázott a hevesen lüktető vénán.
Sarah érezte, ahogy a lábai felmondják a szolgálatot, ha a férfi nem tartja magabiztosan, már elterült volna a földön. Vagy lebegne, ahogy jelen pillanatban érzi magát.
Cadmon őrjítő lassúsággal kényeztette az érzékeny bőrét, az ajkaihoz azonban hozzá sem ért, pedig a lány majd elepedett érte, hogy újra megcsókolja. Valószínűleg Cad is tudta mindezt, ezért csigázta tovább a lány várakozását.
Végül Sarah nem bírta tovább, óvatosan felemelte a férfi fejét, mélyen a vággyal teli barna szemekbe nézett, és beszívta Cad alsó ajkát. Amaz megremegett, ha nem támaszkodik meg a mögötte lévő fatörzsben, talán hátra is zuhan. Sarah észveszejtően erotikusan folytatta a ténykedését, megnyalta a férfi ajkait, nyelvével játszott a másikéval.
Cadmon körül forgott a világ, szédült, teste elzsibbadt, a bőre bizsergett. Csak azokat a pontokat érezte, ahol a lány érintette, de azokat hiperérzékenyen. Keze a lány karcsú alakján kalandozott, végigsimított a formás csípőn, hogy végül rátaláljon a kerek, kívánatos fenékre. Jóleső érzéssel simított végig rajta, majd belemarkolva közelebb rántotta magához a lányt. A farmerja egyre szűkebb lett, Cad igyekezett féken tartani magát, de a lány egyáltalán nem volt a segítségére benne.
Édesen nyalogatta, szívogatta az ajkait, miközben ujjai lágyan köröztek a férfi nyakán és vállán.
Cadmonban pedig lassan megváltozott valami. Egyre növekvő erő vette át az uralmat a teste felett, érzékei kiélesedtek, és egyre durvábban viszonozta a lány gyengédségét. Mire észbe kapott, már ő uralta a tevékenységüket, Sarah pedig ismét egy fához szorulva tűrte a férfi támadását.
Cadmon érezte, hogy megváltozik. Agyarai szúrták az ajkait, de nem hagyta abba a csókot, kockáztatva a lebukását. Karmai a fa törzsébe fájtak, szeme is átváltozott sárgás-vörössé. A vadállat kitörni készült, és ő nem akadályozza meg. Meg fogja jelölni a lányt, ha akarja, ha nem.
Az elmúlt napok nyomasztó őrlődései a felszínre törtek, és dühös visszhangként töltötték be a gondolatait.
„El akart hagyni!”
„Megcsókolt egy másik hímet!”
„Csak játszik veled, büntesd meg!” 
– Játszik? Még mit nem! Ezért megfizet! – felelt Cadmon a képzeletbeli hangokra, az ösztöne teljesen átvette az irányítást.
Elhúzódott a lánytól, aki csalódottan nézett fel rá, majd hirtelen megrémült. Már nem a jóképű, dögös férfi nézett rá, hanem egy halálos veszedelmeket ígérő vadállat, Cadmon arcát viselve. A szeme abban a sárga tűzben égett, amit korábban látott, a szemfoga hegye kilógott az ajkai közül, miközben ingerülten ropogtatta meg a nyakát.
A lány menekülni akart, tudta, hogy rohannia kell, ahogy a lába bírja, az agya mégsem adta ki a parancsot. Egy helyben állt, és megbabonázva nézte a férfit, aki úgy méregette, ahogy az oroszlán a prédáját. Hideg élvezettel, szenvtelen mosollyal az arcán. Sarah nagyot nyelt, ami elindította a további eseményeket.
Cadmon éberen figyelte, ahogy a lány torka megmozdul, és cselekvésre szánta el magát. Meg kell kapnia, bármi áron. Magához kell láncolnia, különben értelmetlen marad a létezése.
Közelebb lépett a lányhoz, némán, hűvösen, Sarah viszont pontosan tudta, mit akar. Elfordította a fejét, felkínálva a nyakát Cadmonnak. A férfi biccentett, holott tudta, hogy a lány nincs tisztában azzal, mit ajánlott neki. Cadmon tekintete megbabonázta, pusztán az ereiben forrongó farkasösztön késztette a mozdulatra.
A férfi pedig nem sokáig habozott. Agyarait a lány finom vállába mélyesztette, majd összezárta az állkapcsát. Sarah végre felébredt az éber kómából, a fájdalom villámcsapásként száguldott végig az egész testén, és sikoly formájában hagyta el a száját. Cadmon azonban nem eresztette. Egyre mélyebben vájta a fogait a lágy húsba, Sarah kétségbeesett sikoltásai és ütlegelése közepette. Amikor a lány az ájulás határára sodródott, Cad végül elengedte.
Elégedett morgás hagyta el vértől csöpögő ajkait, ahogy a remegő lányra nézett. Kéjes mosoly kíséretében gondolt arra, hogy mától fogva senki sem választhatja el őket.
Sarah megtámaszkodott a fában, szédült a fájdalomtól. Halványan emlékezett rá, mi is történt. Ösztönösen a nyakához nyúlt, remegő keze valami ragacsos, folyós masszába tenyerelt. Visszahúzta és maga elé tartotta. A hold fénye gyéren megvilágította a vöröslő ujjait, de a lány nem fogta fel a történteket. Nem tudta elfogadni, hogy a saját vére folyik végig a csuklóján, aminek a forrása a tulajdon nyaka. Cadmonra pillantott, aki ördögi vigyorral a képén szemlélte a felismerését, miközben a száját törölgette.
Kettejük néma jelenetét egy velőtrázó sikoly szakította félbe, mire Sarah – mintegy végszóra – elájult.

2012. december 14., péntek

9. fejezet


Raven, egredar*! – A vad üvöltés az erdőből jött, Raven pedig úgy húzódott el a lánytól, mintha megégette volna magát. Rémülten nézett rá és az ajkaihoz kapott. Sarah csodálkozva pislogott rá, majd meglátta, mitől ijedt meg a férfi.
Cadmon tartott feléjük nagy sebességgel, mellette még pár suhanccal, akik vérben forgó szemmel bámulták Ravent. Sarah alig várta, hogy Cadmon közelebb érjen. Teljesen felkészült egy újabb szócsatára, ám a férfinek más szándékai voltak.
Figyelmen kívül hagyta a lánytt, és egyenesen Raven-re rontott. Egy balegyenessel indított, majd állon vágta a meglepett férfit.
– Ha még egyszer hozzáérsz, megöllek! – ordította Cadmon, majd karon ragadta Sarah-t, és az erdő felé rángatta, otthagyva a vérző orrú Ravent.
Csak amikor biztos távolba értek a buli zajaitól, akkor állt meg, és idegesen járkálni kezdett. Sarah azt sem tudta, mit csináljon. Kezdjen kiabálni vele, menjen vissza Ravenhez, vagy támadja le a férfit a végtelenül szexi, macsó stílusáért?
Az utolsó gondolatért összeszidta magát, végül felsóhajtott.
– Lenyugodtál? – Cadmon szeme élesen rávillant, amiből a lány egyértelműen tudta a választ. Nem.
– Nem értem, mit vagy úgy oda. Csak egy csók volt…
Cadmon megállt a mozdulata közben, és Sarah-ra pillantott.
– Csak egy csók? – lassan, tagoltan ejtette ki a szavakat, amiből a lány tudta, hogy nemcsak egyszerűen ideges. Rettentő, gyilkos harag kerítette hatalmába, ami hamarosan felszínre tör. – Tehát velem is csak egy csók volt?
A lány megvonta a vállát, habár tudta, hogy ezzel csak tovább szítja Cadmon dühét.
– Persze, miért? Szerinted mi volt? – Sarah legnagyobb meglepetésére Cadmon nem felelt. Lehajtotta a fejét, és egy közeli fának támasztotta a hátát.
A lány óvatosan, nehogy felbukjon valamiben, közelebb lépett, az utolsó pillanatban azonban megbotlott, és gyakorlatilag rázuhant a férfire.
Cadmon ösztönösen nyúlt utána, és magához húzta.
Sarah hatalmas zöld szemei szinte hipnotizálták, és nem tudott ellenállni a vágyainak.
Ajkai lassan közelítettek a lányéhoz, aki ismét nem húzta el magát, inkább csábítóan megnyalta a vörös ajkait. A kivillanó rózsaszín nyelvecske elvette Cadmon józan eszét, és rátapadt a hívogató nedvességre.

Sarah gondolatai egyszerre semmivé váltak. Ahogy a férfi ajkai rátaláltak az övéire, mintha megszűnt volna minden körülöttük. A buli, az erdő, a világ, az idő. Semmi más nem számított, csak Cadmon, aki biztos kezekkel öleli és mennyei édességgel csókolja. A lány úgy érezte, minden rendben van, mintha mindig is erre vágyott volna. Talán a sors keze terelgette őket egymáshoz.
Beletúrt a férfi kusza tincseibe, és egyre hevesebben csókolta. Cadmon felmordult, és egy villámgyors mozdulattal átfordította magukat, így Sarah nyomódott a fának, Cad pedig teljes testsúlyával hozzásimult, a csók pedig egy lélegzetvételre sem szakadt meg.
A férfi először dühös volt a lányra, legszívesebben letépte volna annak a kis féreg Ravennek a fejét, amiért hozzá mert érni ahhoz, ami az övé. Ráadásul a lány is úgy simult rá, mintha élvezné. Mintha örömet okozna számára egy másik hím érintése. Aztán amikor azt mondta, hogy nem jelentett neki semmit a csókjuk, amiről ő egész nap álmodozott, azt hitte, felrobban. Mégsem tudott volna neki ártani. Az utolsó pillanatban ragadta meg, mielőtt megütötte volna magát, a lány szemei viszont igézően hatottak rá.
Elemi erővel söpört rajta végig a birtoklási vágy, érezte, meg kell jelölnie valamilyen módon a lányt...
Cadmon ijedten lökte el magától Saraht, amikor rájött, mit is készül tenni. A francba is, meg akarja harapni! Ki akarja nyilvánítani, hogy a lány csak az övé, senki másé. Az agyarait a kulcscsontja feletti lágy húsba akarja mélyeszteni, hogy örök bélyegként szolgáljon mindenki számára, Sarah elkötelezte magát mellette.
Ezt viszont nem teheti meg, addig nem, amíg a lány bele nem egyezik.
Sarah döbbenten nézett a férfira, aki az imént még gyengéd szeretőként bánt vele, most pedig úgy pislog rá, mintha tetőtől talpig férgek borítanák.
Csalódottan és megszégyenülve törölte meg a száját, a férfi pillantása éles tőrként hasított a szívébe. Még sosem érezte ezt, sosem történt vele ilyesmi. Sosem utasították el. Erőt vett magán, legyűrte a könnyeit, és halkan szólalt meg.
– Én most elmegyek. – Botladozva, kábán az iménti jelenettől indult meg kifelé az erdőből, de Cadmon megragadta a karját.
– Nem, Sarah. Várj! Ne hagyj el, kérlek!
A lány visszafordult, és megdöbbenve nézett a férfire. Cadmon szeme tele volt őszinte szomorúsággal és mély fájdalommal. Mintha tényleg rosszul érezné magát. Talán megbánta, hogy olyan durva volt.
De a lány megrázta a fejét.
– Elég! Elegem volt belőled meg az idióta játékaidból! Egyszer durva és utálatos vagy, aztán az éjszaka közepén belógsz egy csókért, majd megint szemétkedsz, amikor pedig azt hiszem, most végre az igazi éned látom, ismét átváltozol!
– Nem is hinnéd, mennyire… - dörmögte a férfi, miközben szorosan tartotta a lány karját. Eldöntötte, hogy nem engedi el Sarah-t. Nem is tudná, de nem is akarja. Az ősi ösztön mindennél erősebb, lehetetlen neki ellenállni.
– Ezt meg hogy értsem? – Amikor Cadmon megrázta a fejét, a lány hangosan felnevetett. – Ó, már értem! Még mindig a bunkó állapotodban vagy. De tudod mit? Már egyik feled sem érdekel, befejeztem, hogy az idióta, gyerekes…
Sarah nem tudta befejezni a mondatát, mert Cad újra az ajkaira tapadt, még hevesebb lendülettel, mint az előbb. Dühösen, kétségbeesetten csókolta, kifejezve, hogy elege volt a beszédből. A lány viszont még nem fejezte be, és szabadulni próbált, bármennyire is tiltakozott ellene még a józan esze is.
Óriási küzdelem árán végül elszakította magát a férfi mézédes ajkaitól, és rákiáltott.
– Fejezd ezt be! Nem teszel jóvá mindent egy csókkal! – Cadmon ismét közelebb lépett hozzá, lehelete a nyakát cirógatta.
– Azért kezdetnek megteszi, nem? – Sarah elfordította az arcát, mire Cad nagyot sóhajtott. – Csak adj pár napot nekem, oké? Ígérem, mindent jóváteszek. Rám sem fogsz ismerni, csak kérlek, kérlek, ne menj el. Rendben?

*takarodj

2012. december 10., hétfő

Közhírré tétetik...

Kedves Mindenki!


Már formálódott a fejemben egy új blog ötlete, és úgy döntöttem, útjára indítom a másik nagyszabású sorozatomat.
Az Amazon Krónikák elkalauzol egy titkos helyre, ahol megismerkedhetsz dögös csajokkal, szexi vámpírokkal, és egy rejtett világba, ahol állandó háború dúl a Halhatatlanok és Ádám fiai között.

Felkeltette a figyelmedet? Akkor rajta, lépj be az új világba!

Amazon Krónikák



Tessa

2012. december 7., péntek

8. fejezet


Sarah alig várta az estét. A terve egyre világosabb, kivitelezésre alkalmasabb volt, és élvezettel gondolt bele, mit is fog okozni a férfinek. Cadmon csúnyán meg fog fizetni azért, ahogy vele viselkedett. Egy parányi része nagyot sóhajtott, hiszen alig ismerte a férfit, túl régóta nincs is itt, nem is adott neki esélyt, hogy bizonyítsa, mégsem ekkora tuskó.
Persze Sarah-t ez nem hatotta meg. Sosem tűrte, ha lenézték, vagy ha uralkodni akartak felette. Képzeletben gonoszul összedörzsölte a tenyerét, miközben lófarokba kötötte a haját.
Egy egyszerű, fehér pólót választott a sötétkék farmerhoz az igencsak szegényes bőröndjéből. Egy kicsit bánni kezdte, hogy nem pakolt be alaposabban, bár igaz, nem gondolta, hogy az erdő közepén fog partizni.
Feltett némi sminket, és elégedetten pillantott a tükörbe. Elbűvölő, mint mindig. Az anyja szépségét örökölte, aminek mindig hasznát is vette. Küldött egy csókot a tükörképének, és kilépett a fürdőből.
Bill már türelmetlenül toporgott az ajtóban. Pedig alig várt rá egy röpke órát. Vagy kettőt. A semmi közepén gyorsan repül az idő.
– Biztos kész vagy? – Gúnyolódott a férfi, mire Sarah felkapta a kabátját.
– Jó munkához idő kell. Ez pedig – mutatott végig magán – tökéletes munka.
Bill a szemét forgatta és kinyitotta a lány előtt az ajtót. Sarah bizonytalanul lépett ki a vaksötét éjszakába, és rögtön meg is torpant. Előre engedte a férfit, aki magabiztosan indult meg az ösvény felé.
A lány próbált lépést tartani vele, de ilyen sötétben az orráig sem látott. Csoda, hogy Bill tudja, merre megy. Semmi kedve nem volt eltévedni. Akkor nem tudná véghezvinni a tökéletes tervét.

A buli zaja már távolról elért hozzájuk, a lány pedig úgy érezte, a szíve a torkában dobog és készül kiugrani. A fenébe, tényleg izgul? Nem először csábított el egy fiút, akkor most mégis mitől tart?
Bill újból előre tessékelte, Sarah pedig kilépett az erdőből. És elállt a lélegzete.
A Menedék telis-tele volt lámpásokkal, amik körbefutottak az erdőt szegélyező fákon, gyönyörű színpompába öltöztetve a környezetet. A Hold magasan járt az égen, ami további fényforrást biztosított a szórakozó fiataloknak.
Amint meglátták, hogy az ünnepelt megérkezett, mindenki egyszerre kiáltott fel. Sarah szégyenlősen elmosolyodott, és integetésképp felemelte a karját. Bill hátulról átölelte, és finoman előrébb lökte.
Sarah felébredt a kábulatából, és hálásan nézett fel a nagybátyjára. A férfi kitett magáért, Sarah el sem tudta képzelni, hogy jutott mindez az eszébe.
Amikor viszont Peggy száguldott feléjük széles mosollyal az arcán, a lánynak leesett, hogy Bill nem biztos, hogy egyedül felelős mindenért.
– Na, hogy tetszik, csillagom? – ölelte meg a nő, Sarah pedig mosolyogva bólintott.
– Fantasztikus. Ügyesek voltatok.
A lány sugárzó arcát meglátva Peggy oldalba bökte Billt.
– Na, mit mondtam? – A férfi morgott valamit az orra alatt, Peggy pedig csak intett neki. Sarah-t mulattatta a jelenet, úgy tűnt, ők ketten tulajdonképpen egész jól kijönnek.
Óvatosan körbenézett, de persze akit keresett, nem találta. Cadmon nem volt ott, legalábbis nem mutatta magát. Raven viszont annál inkább. Elmaradhatatlan gitárjával épp egy kisebb tömeget szórakoztatott, természetesen lányokat.
Sarah magabiztosan elindult felé, és lehuppant mellé, félretúrva egy sötéthajú lányt. Amaz gyilkos pillantást lövellt felé, de Sarah csak Ravenre figyelt.
A fiú ügyesen játszott egy dallamosabb számot, a végén pedig vastaps lett a jutalma.
– Állati klassz volt. Játszol még? – Sarah belekarolt a férfibe, aki zavartan mosolygott.
– Öhm… nem is tudom. Igazából gondoltam, pihenek egyet.
– Remek! Gyere, beszélgessünk. Itt túl nagy a tömeg. – Sarah felhúzta Ravent, a hölgykoszorú pedig csalódottan felsóhajtott, miközben őt a pokol fenekére kívánták. A lány nem foglalkozott velük, egyszerűen megtanulta figyelmen kívül hagyni az irigyeit.
Egy távol eső pad felé kormányozta a fiút, aki idegesen tekintgetett körbe.
– Nem lesz ebből baj? – Kérdezte, miközben nagyot nyelt.
– Baj? Miből, hogy beszélgetünk? Persze, ha mást is szeretnél… - hívogatóan a férfire mosolygott, miközben csábítóan előrenyomta a melleit. Raven láthatóan teljesen zavarba jött, úgy tűnt, bármelyik pillanatban elmenekülhet, de Sarah nem adta fel.
– Raven, nyugi. Nem lesz gond. – Újra hozzá simult, mire a férfi felpattant. A lány csalódottan nézett fel rá, igyekezett minél ártatlanabb képet vágni.
– Figyelj, mi a bajod? Nézd, tudom, hogy ahonnan te jöttél, ott mindent megkaptál, de én nem vagyok egy tárgy, hogy… - Sarah felpattant, átkarolta Raven nyakát, és belesuttogott az ajkaiba.
– Igen, mindent megkaptam. És mindenkit. Tudod, miért? – Raven szaporán szedte a levegőt, és megrázta a fejét, így a lány folytatta. – Mert mindenki engem akart. Ahogy te is, nem igaz?
Raven már szólni sem tudott, így Sarah megtette az utolsó lépést.
Megcsókolta a férfit, aki dermedten vette tudomásul, mi is történik. A lány tudta, hogy Raven szinte sokkot kapott, de meg kellett tennie. A kívánt hatás pedig nem maradt el…

2012. november 29., csütörtök

7. fejezet


Sarah másnap reggel izgatottan kelt fel, ami szemet szúrt Billnek. Gyanakodva méregette a mosolyogva falatozó lányt, miközben elmosogatta a rántottához használt serpenyőt.
– Szóval… várod már az estét? – kérdezte a férfi, miután elpakolta hozzávalókat is. Sarah majdnem félrenyelt a kérdés hallatán, és fülig pirult.
Lebuktam! – zakatolt az agyában, és igyekezett valami épkézláb mentséget a védelmére.
– Öhm… Bill… - kezdte idegesen, de Bill egyáltalán nem volt dühös. Még csak nyugtalannak sem látszott, egyszerűen érdeklődött. Sarah úgy döntött, tagad mindent a végsőkig. – Tudod, annyira nem hoz lázba. Nem is ismerem ezeket az embereket.
– De ott lesz Raven is. – Oké, Sarah érezte, hogy Bill következő mondatánál tuti megfullad.
– Meg egy csomó ember rajta kívül. – Bill azonban nem hagyta annyiban, és a lány biztos volt benne, hogy meg akarja nézni, mennyire tud elvörösödni a feje.
– Igen, de láttam ám, hogy nézett rád!
– Bill, befejezhetnénk ezt a rendkívül bizarr párbeszédet? – fakadt ki végül a lány. Bill tényleg fiúkról akar vele beszélgetni?
– Jól van, csak mondom. Nem kell felkapni a vizet. Mit veszel fel? – pislogott rá továbbra is ártatlanul a férfi, mire Sarah felpattant, és kiviharzott a hátsó ajtón. Még hallotta Bill jóízű nevetését a háta mögött.

– Ez egyáltalán nem vicces! – dörmögött már magában Sarah, amikor hirtelen válasz érkezett a háta mögül.
– Mi nem vicces, Tündérke? – Raven vigyorgó feje bukkant elő a fák közül, és a mosolya szélesedett, amikor meglátta a megrettent lányt. Sarah megütötte a vállát, amikor közelebb ért hozzá.
– Mondjuk halálra rémiszteni gyanútlan embereket az erdőben! – Raven nekidőlt egy közeli fatörzsnek, és pimaszul elvigyorodott.
– Csak azt ne mondd, hogy nem örülsz, hogy látsz! – Sarah figyelmen kívül hagyta a kérdést, és másra terelte a szót.
– Mi járatban errefelé? – Raven bólintott, értette a célzást.
– Igazából Bill-hez jöttem. De azt nem mondhatom el, hogy miért. – Sarah mindet tudóan elvigyorodott.
– Csak nem te vagy a buli szervezője? – Raven döbbenten pislogott, és hirtelen megrázta a fejét.
– Milyen buli? Nem tudok semmilyen buliról!
A lány nagyra értékelte, hogy a férfi minden szó nélkül hazudna neki, csak, hogy meglepje, de barátságosan a vállára tette a kezét.
– Nézd, Bill tegnap elmondta. Hogy… itt maradjak. – Sarah egy pillanatra elbizonytalanodott, beavassa-e a férfit a tervébe, miszerint záros határidőn belül lelép innen.
– El akartál menni? – Raven ellépett a fától, és a ház körüli kerítésnek támaszkodott, miközben Sarah-t figyelte.
– Nos, ami azt illeti, még mindig el akarok. Ez nem az én világom, egyszerűen nem találom itt a helyem.
– El akarsz menni? – Egy mélyebb hang zendült fel, beljebb az erdőből. Sarah közelebb lépett, amikor megpillantotta Cadmont egy vastag tölgyfánál.
– Hallgatóztál? – kérdezte vádlón a lány. Hihetetlen! Egy csók miatt még nem tehet meg mindent. Sőt, inkább semmit!
– Válaszolj! – indult meg nagy léptekkel Sarah felé a férfi. A lány azonban nem rettent meg, állta Cadmon tekintetét. Kihúzta magát, és visszavágott neki.
– Én is kérdeztem valamit, ami talán fontosabb, mint a te kérdésed! Mit keresel itt egyáltalán? – Raven csendben a háttérbe húzódott, nem akarta otthagyni a lányt ezzel az alakkal. Nem bízott Cadmonban, sem a bandájában. Vadak, meggondolatlanok, és fékezhetetlenek. Ha valaki, csak ő tudná visszafogni a férfit, ha elszabadulna a pokol. Amire, ahogy elnézte a hamarosan kirobbanó veszekedés két főszereplőjét, elég nagy az esély.
– El akarsz menni? Meg sem várod a meglepetést? – kérdezte Cadmon valamivel lágyabb hangon, de még mindig szinte kiabált a lánnyal.
– Eddig úgy gondoltam, hogy megvárom, de kezdek hajlani az eredeti tervem felé. Hogy lelépek innen még délelőtt!
Cadmon már egészen a lány előtt állt, orruk szinte összeért. Ökölbe szorította a kezét, igyekezett megfékezni magát. Félt, ha átváltozik, a végén még bántaná Sarah-t. De a fenébe is, amikor meghallotta, hogy el akar menni, hogy el akarja hagyni, majdnem teljesen átalakult. A düh elemi erővel száguldott végig rajta, és meg kellett kapaszkodnia, nehogy összeessen a súlyától.
– Nem mehetsz el! – jelentette ki végül ellentmondást nem tűrő hangon, mire a lány felnevetett.
– És pont te fogod ezt nekem megtiltani? – Sarah-nak igaza van, Cadmon nem tilthatja meg neki. Valahogy meg kell akadályoznia… Gondolkozz…
– Így vagy úgy, de el fogom érni, hogy itt maradj! – Cadmon szeme dühösen villant, majd sarkon fordult, és otthagyta a döbbent lányt Raven társaságában.

Sarah alig tért magához. Ezt most vegye fenyegetésnek? Furcsa mód nem félt a férfitől, egyszerűen bosszantotta, hogy valaki képes így is beszélni vele. Sem az anyja, sem az apja, sem a barátai nem mondtak neki ellent. Legalábbis nem tudtak. Diana párszor megpróbálkozott vele, sőt, még a testőrei is igyekeztek féken tartani, de ha egyszer Sarah akart valamit, azt meg is kapta. Az ára már nem számított.
– Jól vagy? – Ámulatából Raven ébresztette fel, aki aggódva lépett közelebb.
– Persze, minden rendben. Itt maradok, legalábbis estig biztosan. – fordult a férfi felé nagy mosollyal. Tökéletes terve volt, hogy leállítsa Cadmont. Csak meg kell sértenie a büszkeségét. És erre Raven volt a legalkalmasabb. Még, ha a pokol fenekére kerül is miatta.
Ördögi vigyorral a képén nézett a férfire, aki, mintha megsejtett volna valamit gyalázatos tervéről, kissé megremegve hátrébb lépett. 

2012. november 22., csütörtök

6. fejezet


Sarah olyan fáradtan zuhant az ágyba, mint aki egész nap a földeken dolgozott. Vagy valami hasonló, kimerítő dolgot tett volna. Pedig, ha belegondolt, csak veszekedett a szüleivel, kikötött az erdő közepén, megismerkedett egy vademberrel, és halálra rémült az éjszaka közepén. Nem is olyan fárasztó. Egy kiadós zuhany után is úgy érezte, mintha ólom lenne a lábai helyén, az agyában pedig egy tekegolyó gurulna ide-oda.
Megfordult az ágyon, ami nyikorogva adta meg magát a hirtelen jött súlyváltozásnak. Sarah összehúzta a szemét. Nem igaz, hogy ennyitől is ilyen hangos zajt fog csapni. Sosem fog így elaludni.
Kinézett a feje felett lévő ablakon, ahol bevilágított a Hold. Még nem volt teljesen kerek, de már nem sok hiányzott a teliholdig. Sarah szinte érezte, ahogy magához húzza az elméjét, és különböző elméleteket gyártat vele az elmúlt éjszakáról. Egy holdfényes estén sok minden megfordult egy fantáziadús fiatal lány agyában. A rémtörténetektől elkezdve a kormány titkos génkísérletéig mindenre gondolt már a végén, aztán végül jobbnak látta, ha nem néz a Holdra.
Elfordult az ablaktól, aminek az ágy nem igazán örült, és a kinti zajokra figyelt inkább. A bokrok megzörrentek, ahogy a kis állatkák futkostak közöttük, versenyt futva a prédával, vagy épp a ragadozóval, máshol pedig egy bagoly jelezte, hogy a vadászat elkezdődött.
Aztán Sarah hallott még valamit. Valami oda nem illő zajt, egészen közel hozzá. Mintha valaki állna az ablak közelében. Lépések hangja zavarta meg az erdő életét, a lány pedig reszketett az ágyban. Miért nem csukta be az ablakot elalvás előtt? Persze, tudta a választ. A fülledt nyári hőségben semmi kedve nem volt megfőni a párnák között.
Amikor kaparászást hallott az ablak sarkánál, nem bírta tovább. Egyszer élünk-gondolattal megfordult, és majdnem szívrohamot kapott.
Cadmon vigyorgott vele szemben, kezében egy zseblámpával. Sarah felült az ágyon, és hozzávágta a párnáját.
– Normális vagy? A frászt hozod rám, te idióta! – Cad elkapta a párnát, és visszadobta a szobába.
– Miért, mire számítottál? Egy szörnyre?
– Mondjuk! Éjnek idején más nem járkál erre felé! – Cadmon még mindig vigyorogva mutatott magára.
– Dehogynem! Nézz csak rám! – Sarah a szemét forgatta. Visszarakta a párnát a helyére, és feltérdelt.
– Mit keresel itt? – Lehalkította a hangját. Még csak az kéne, hogy Bill rajtakapja, amint éjszaka egy fiú lóg be a szobája ablakán. Igyekezett kijjebb tuszkolni a férfit, aki meg sem moccant a lökés hatására. Helyette elkapta a lány kezét, és közelebb rántotta magához.
– Nem kívántam szép álmokat, dellichia*! – Pimaszul a lányra kacsintott, de Sarah bosszankodva fújt egyet.
– Nem hiszem el. Nem tudsz leszállni rólam?
– Hé, ott még nem tartunk. Hiszen még rád sem másztam! – Cadmon a lányra öltötte a nyelvét, aki fülig pirult. Oké, ez magas labda volt, de a férfi akkor is kihagyhatta volna.
– És nem is fogsz, most pedig tűnés! – Cadmon közelebb hajolt hozzá, és bizalmasan a fülébe suttogott.
– Tudod, nem csak ezért jöttem. Gondoltam, adok egy jó éjt-csókot is, hogy tényleg szép álmaid legyenek. – A szemtelen csavargóját! Még van képe…
Mire Sarah azonban visszavághatott volna, Cad közelebb hajolt hozzá, és gyors csókot nyomott a szájára. A lány meglepetten nézett rá, de a férfi nem húzódott el. Egy pillanatig csak nézték egymást, majd Cadmon újabb támadást indított, de ezúttal Sarah is partner volt.
Beletúrt a férfi sötét hajába, és közelebb húzta magához. Cadmon gyakorlatilag az ablakban hasalt, úgy csókolta a lányt. Nyelvük néhány percig vad táncot járt, majd elszakadtak egymástól. Sarah még mindig remegve törölte meg a száját, miközben Cad elégedetten rákacsintott.
– Remélem, sikerem lesz! – Egy gyors búcsúcsók után eltűnt az ablakból, magára hagyva a döbbent lányt.
Sarah csak most fogta fel, mi történt. Az éjszaka közepén csókolózott egy vadidegen férfival, akiről a nevén kívül mást nem tudott. Hova fog ez fajulni a nyár végére, mire a szülei érte jönnek? Felnyíratja a haját, kilöveti a fülét és tetkója lesz?
Nagyon nincs rá jó hatással az erdei környezet. Egy apró hang azonban ellene fordult, és halkan a fülébe duruzsolt: „most vagy önmagad.” Sarah attól tartott, mégis igaza lesz. Hiszen élvezte. Cadmon csókjánál még semmi mást nem élvezett ennyire életében. És félő volt, hogy nem éri be ennyivel.
Alig várta a másnapi bulit.

Cadmon halkan siklott a fák között, néha zörrent meg egy-egy ág az érintése nyomán. Szerette ezt a képességét, hogy hangtalanul tudott közlekedni gyakorlatilag bárhol. És imádta így a frászt hozni az anyjára.
Szegény Peggy… Könnyebbé akarta tenni az életét, ehelyett csak megnehezítette. Azt hitte, jól teszi, ha elmegy, akkor az apja is békén hagyja. De nem, Peggy nem tudott a fenekén ülni, utána kellett jönnie. Eljött az isten háta mögé, és az anyja követte. Istenem, olyan elveszett volt nélküle! Amikor először pillantotta meg a Menedék udvarán, a két kis rongyos bőröndjével, miközben Bill-lel veszekszik, nagyot dobbant a szíve. Tudta, hogy minden rendbe fog jönni. Akkor érezte, hogy az élete jóra fordul, semmi és senki nem bánthatja őket többé. Erre idejött ez a lány…
Sarah-ra gondolt, és a csókra. Te jó ég, mintha egy villám száguldott volna végig az erein, annyira felvillanyozódott tőle. Ezer meg ezer apró bizsergés indult útnak a bőre alatt, amikor a lány visszacsókolt. Nem is hitte volna, hogy megtörténik. Igazából arra számított, hogy Sarah lekever neki egy hatalmasat. De csak rápislogott a csillogó, zöld szemeivel, és egyszerűen nem tudott leállni. Muszáj volt újra hozzáérni az arcához, megízlelni az ajkait és vad csatába kezdeni a nyelvével. Sarah pedig mindezt hagyta. Sőt, élvezte. Ha nem is annyira, mint Cadmon, de apró sikernek könyvelte el.
Bill figyelmeztette ugyan, hogy meg se közelítse, de hogy maradhatna tőle távol, amikor minden hozzá húzza? Még fentről a Hold is azt súgja, hogy menjen el Sarah-hoz, és maradjon mellette. Ha kell, örökre. Ha a lány is akarja…
Cadmon hirtelen megtorpant, körülötte pedig mozdulatlan maradt az erdő. Még az erdei állatkák is fedezékbe húzódtak, veszélyként érzékelték a jelenlétét. Nagyon helyes, hiszen ragadozó volt. Gyors, pontos, halálos. Ellenállhatatlan.
Talán ezért nem utasította el Sarah? Mert nem tudott ellenállni a végzetes vonzerejének? Pusztán a kiléte miatt? Megrázta a fejét. Nem, nem lehet, hogy nem önmagáért kedveli. Vagy mégis?
Dühösen csapott a mellette lévő fára.
– Az isten verje meg! – Az ütés hangja visszhangzott a csendes erdőben, Cadmon pedig mérgesen továbbindult, de gondolatai megállás nélkül Sarah körül forogtak. A magas, szőke hercegnő, aki a legkevésbé sem illett ebbe a számára durva környezetbe, és mégis…
Tökéletes összhangban volt a fákkal, egyszerűen öröm volt ránézni, ahogy a tábortűz megvilágítja a keskeny, csinos arcát. Amikor meglátta Ravent a lány mellett, őrült féltékenység söpört végig rajta. Pedig semmi oka nem volt rá, hiszen már kezdetben is durván fogadta, de valahogy, egy hang mélyen belül azt súgta neki, hogy védje meg Sarah-t a másik hímtől. Egyfajta birtokló vágy kerítette hatalmába, és ha nem türtőzteti magát, talán neki is megy Ravennek.
A fenébe, igaza volt az anyjának. Született alfa, aki akár harcolna is a területért, és a nőért. Főképp a nőért.
Sarah… Hiszen alig ismeri, hogy érezhet iránta ilyen erősen? Ősi ösztön ez, mely benne van a vérében, és időtlen idők óta arra vár, hogy megtalálja azt az egy személyt, akivel teljes lehet. Akivel kiegészítik és kölcsönösen erősítik egymást. Vajon tényleg ő lenne az? Sarah Blackburn, a vérfarkasok hercegnője? Ahogy erre gondolt, újult erővel ismét száguldani kezdett az erdő mélyén.

*kedvesem