Kedves Mindenki!
Ezúton szeretném megköszönni Nektek, kedves olvasóimnak, hogy velem voltatok, ha nem is egész évben, de az indulástól kezdve. Nagyon sok örömteli pillanatot okoztatok a visszajelzésekkel, biztatásokkal, és kitartó fejezetköveteléssel. Erőt adtatok a folytatáshoz, mert tudtam, van, aki várja, és van, akit boldogsággal tölt el egy-egy újabb fejezet megírása.
Köszönöm, hogy vagytok nekem, és remélem, 2013-ban is számíthatok rátok!
Én itt leszek, a történeteim folytatódnak.
Vigyázzatok magatokra, ünnepeljétek meg az új évet!
Tessa
Raven
idegesen tekintgetett körbe. Mindenki hallotta a sikítást, Bill mégis a másik
irányba indult őrült sebességgel. Azóta semmi hír, semmi zaj. A többiek is
egyre ingerültebbek lettek, de a férfi próbálta őket szóval tartani.
– Hé,
figyeljetek! Bill eddig is megóvott minket mindentől. Nem fogja hagyni most
sem, hogy valami… - nem tudta befejezni a mondatot, mert az említett személy
jelent, karjaiban a vérző Sarah-val. Raven szíve nagyot dobbant az ájult lány
láttán, és magán kívül indult el a férfi felé.
–
Raven, most ne! – A férfi azonban nem hallgatott rá és megérintette az egyik
vértől pirosló, szőke tincset.
– Még
él? – Bill nagyot nyelt, de bólintott.
– Igen,
túl fogja élni. Erős lány. – Raven azonban megrázta a fejét.
– Nem
Sarah. Hanem az a mocskos rohadék, aki ezt művelte vele.
Bill
felhúzta a szemöldökét, és őszintén meglepődött. Tudta, hogy érdeklődik a lány
iránt, de ekkora dühöt még nem látott sosem a férfi szemében.
–
Raven, ezt nem most kéne…
– Azt
kérdeztem, él-e még! – ordította Raven, Bill pedig ingerülten förmedt rá.
–
Fontosabb dolgom is volt, mint hogy egy zöldfülű barmot tanítsak az életre!
Sarah haldoklik, ha nem kap megfelelő ellátást. De amíg a bosszúról álmodozol,
a lány meghal!
Persze
ez nem fedte a valóságot, hiszen szemmel látható volt, ahogy a seb gyógyult, de
nem akart belharcot. Cadmont majd ő elintézi, most fontosabb, hogy Sarah-t
biztonságba helyezze, aztán utánajárjon a titokzatos sikolynak.
Ellépett
Raven mellől és a Menedék felé vette az irányt hatalmas léptekkel. Raven
összehúzta a szemöldökét, és nézte, amint a férfi elviharzik mellette. Igaza
volt, de akkor sem hagyhatta ennyiben. Amint tervezgette a bosszúhadjáratát, a
célszemély botorkált ki a fák közül.
Pólója
véresen, szétszaggatva lógott rajta, az arca fel volt dagadva, a szájából friss
vér csordogált. Szeme alatt óriási, lila monokli éktelenkedett, a legnagyobb
seb mégis a mellkasán lévő négy, hosszú karmolás nyom volt.
A
haverjai rögtön közrefogták, de Cadmon durván ellökte őket magától. Raven
hidegen elmosolyodott, majd határozott léptekkel indult meg felé.
Ahogy a
buli elején a férfi, most Raven indított egy szép bal egyenessel, a földre
küldve ellenfelét. Rátérdelt a mellkasára, és ütötte. Minden egyes ütésnél
Sarah ájult, véres, összetört testére gondolt, vértől csatakos hajára, a sebre,
ami a nyakán tátongott, majd arra, ahogy ez a mocsok belevájja az agyarait.
– Sarah
jobbat érdemel nálad! – Újabb ütés.
– Hogy
gondolhattad, hogy megszerzed magadnak?! – Még egy.
– Ha
csak egy ujjal is hozzáérsz még egyszer… - Az utolsó ütés elmaradt, a többiek
lerángatták a vérző férfiról. Cadmon oldalra fordult, és vért köhögött fel.
Raven
búcsúzóul leköpte, majd berohant a Menedékbe, hogy megkeresse Billt.
- Ugye
megmenekül? – kérdezte ingerülten Bill Peggytől. – Kérlek, mondd, hogy nem lesz
olyan, mint mi!
Peggy
azonban baljóslatúan megrázta a fejét.
–
William, hiszen te is látod. A seb már gyógyul. Nincs mit tenni. A folyamat
beindult. A lány vére reagál az ősi felhívásra. Annyira sajnálom…
A nő
megtörten fordult el, de Bill maga felé fordította. Lágyan letörölte az
árulkodó könnycseppet, ami végiggurult a nő arcán, és szelíden rámosolygott.
– Nincs
mit sajnálnod, dellichia*. Nem a te
hibád, nem tehetsz semmiről. A fiad viszont… Legszívesebben letépném a fejét!
Peggy
nagyot sóhajtott.
– Igen,
tudom. De ő a fiam! Könyörgök, ne vedd el az életét! Nem maradt senkim rajta
kívül.
–
Peggy, az irántad érzett… vagyis egyedül te vagy az oka, hogy még él. – Bill
belenézett a nő mélybarna szemeibe, és a könnyeken túl látta a csillogást, ami
reménnyel töltötte el. Egészen a szívéig hatolt, megérintette a lelkét, és
felkeltette rég elveszettnek hitt vágyait. Olyan érzések kavarogtak benne,
amikről el sem hitte, hogy léteznek. Hogy benne is léteznek. Olyan rég
elhagyták már ezek a vágyak…
Peggy
nem akart hinni a fülének. Bill tényleg azt mondta…? Azt akarta mondani…?
Nem,
nem, ez őrültség! Hiszen ő William Blackburn, az igazi, egyetlen törvényes
király, aki nem foglalta el a trónt, a népe mégis hűen követte az erdők mélyére
is. Nem létezik, hogy így érez iránta… Vagy mégis?
A nő
tétova pillantásai nyomán Bill felbátorodott. Most, vagy soha – gondolattal
finoman lehajolt, ajkait a nőéhez érintette, de még mielőtt több is
történhetett volna, a bejárati ajtó kivágódott, ők pedig ijedt madárkákként
rebbentek szét.
Peggy
fülig vörösödött, de Bill elbűvölő pillantása kétséget sem hagyott afelől, hogy
a dolog nem marad befejezetlenül.
Raven
rontott be a szobába, megzavarva a meghitt pillanatot, és az eltakart ágy felé
lépett.
A
hatalmas, krémszínű baldachin mögött Sarah lábadozott. Nyugtalanul dobálta
magát, mint aki rosszat álmodik. Raven el tudta képzelni, micsoda képek
lebeghetnek a szeme előtt. Ha tehetné, legszívesebben széttépné Cadmont, amiért
ilyen fájdalomnak tette ki a lányt. Még ha sosem volt köztük semmi, akkor is
fontos volt neki Sarah. Úgy érezte, ismeri, hogy megbízhat benne.
A
csókra gondolt, ami miatt az egész kirobbant. Ha időben felfedezi a lány
szándékát, megakadályozhatta volna. Hiszen nem gondolt rá úgy. Raven szíve
másért dobogott, de Sophia észre sem vette. Ő is mindig akörül az undorító
féreg körül legyeskedett.
Cadmon…
Raven
sosem kedvelte a pökhendi, kihanemén
stílusa miatt. A férfi szerette a feltűnést, állandóan a figyelem
középpontjában akart lenni. Szerette, ha minden szem rá szegeződik, közben
pedig játszotta a kemény, elérhetetlen farkast. Ravennek a gyomra is felfordult
tőle. Persze, hogy minden csaj őt akarta meghódítani. És neki kire fájt a foga?
Persze,
hogy arra, aki észre sem vette.
Szegény
Sarah. Élete legrosszabb nyara lesz az idei. Mennyi mindent kell hirtelen
elfogadnia, megtanulnia és feldolgoznia. Az eddig ismert világa fenekestül
felfordul, hogy újabb táruljon fel előtte. A vérfarkasok világa nem egyszerű,
rengeteg a szabály, és a gyengék magukra maradnak. Nem, mintha a vérfarkas
hercegnőnek ilyesmitől kellene tartania…
* kedvesem