Samantha unottan
pislantott fel a könyvéből, a szemüvege lecsúszott az orrnyergére, ahogy
fejcsóválva figyelte a túlsó asztalt.
Megint
kezdik…
Nathan Collins és a
bandája ismét bemutatót tartanak tahóságból. Szegény, szerencsétlen Mrs. Martinez
idegei is felmondták a szolgálatot, pedig az idős néni legalább 40 éve volt az
egyetemi könyvtáros. De amióta a focista fiúk kitalálták, hogy mekkora buli a
könyvtárban vihogni és hangoskodni, a néni napjai meg voltak számlálva.
Épp ma van egy hete, hogy nyugdíjba
vonult. Nos, nem önként, de legalább kipiheni a hosszú évek fáradalmait.
A fiúkat tekintélyes
hölgykoszorú kísérte, és támogatta a folyamatos zajongásban. Sam idegesen
dobolt a könyv borítóján. A francba, régen ez olyan nyugis hely volt…
Alig várta, hogy az új könyvtáros kirakja a
szűrét a bandának.
A férfi magas, harmincas,
mogorva fickó volt, Sam úgy hallotta, angol. Biztos van valami jól hangzó
rangja is, mint gróf vagy báró. Mindenesetre nem ilyen figurát képzelt el erre
a szakmára. Mrs. Martinez inkább tűnt idevalónak, mint Mr. Hogyishívják. A lány
még a nevét sem jegyezte meg.
Amikor újabb hangos kacaj tört ki a
társaságban, Sam dühösen összecsapta a könyvét. Mellette legjobb barátnője, Tina
a szemét forgatta.
– Hagyd rájuk. Még fel
kell nőniük!
A lány azonban továbbra is
gyilkos pillantással méregette Nathant meg a kis rajongótáborát.
– Könyörgöm, 20 évesek!
Ennél már nem lesznek érettebbek. Az az aktakukac is tehetne már valamit.
Tina az új tanerő felé pillantott.
– Hm, ez a pasi velem is
kezdhetne valamit…
– Jaj, kérlek! – sóhajtott
fel Sam. A barátnőjének még itt is a pasikon jár az agya. – Próbálj meg másra
is gondolni néha.
–Rá sem néztél. – Sam
jelentőségteljesen a férfira, majd újra Tinára pillantott.
– De, ránéztem. Láttad?
– De nem úgy!
A lány felsóhajtott.
– Figyelj, én nem pasizni
jövök a könyvtárba, de ha egy bárban összefutunk, ígérem, hogy majd jól
megnézem. Most, ha megbocsájtasz… - kézbe vette a könyvét és elindult a
legeldugottabb, legelszigeteltebb sarokba, hogy nyugodtan élvezhesse Emily Brontë klasszikusát. Tina a szemét forgatva fogta
a táskáját, majd köszönés nélkül távozott.
Matthew Campbell fáradtan
pakolta vissza a könyveket a polcra. Dolgozott már pár évet könyvtárban, de
ezen az egyetemen fura szokások voltak. Néhányan ide járnak aludni, páran itt
élik a társasági életüket, tanuló diákot csak elvétve látott, a könyveket pedig
a legkülönbözőbb helyeken találja meg. A mostanit, ami a kezében volt, a
szemetes alól szedte ki. Lassan visszacsúsztatta a helyére, amikor lépéseket és
hangokat hallott.
– Jaj, Nathe, olyan cuki a
rózsaszín pólód. Oh, Nathe, mutasd meg a szteroidjaidat! Te jó ég, Nathe,
megsérült a műanyag borításod…
Matt majdnem hangosan is
felnevetett. Valaki nem bírja a srácot, annyi biztos. Nem, mintha ő odalenne a
nagyképű ficsúrért, aki néhány touchdown után császárnak képzeli magát. Matt
még könyvet sem látott sosem a kezében, pedig rendszeres könyvtárlátogató a
fiú. Akárcsak a pompomcsapat, akik állandóan körbeveszik.
Az iménti bosszankodó is
valószínűleg a zajongásukat unta meg. A férfi eldöntötte, azonnal ki is teszi
őket. Aztán felpillantott a falon lévő, hatalmas órára, és úgy döntött, már
nincs értelme. A könyvtár hamarosan zár, legfeljebb holnap nem engedi be őket.
Ahogy sétált vissza az
asztalához, észrevett egy újabb könyvet az egyik növény mögé gondosan elrejtve.
Nagyot sóhajtva nyúlt érte, és elmosolyodott, amikor megpillantotta a címet.
Moby Dick. Mindig is szerette a bálnákat.
Leült a sarokba, és teljesen
megfeledkezett mindenről. A külvilágról, az egyetemről, a ficsúrról, és az
időről…
Samantha álmosan
nyújtózkodott egy hatalmas ásítás kíséretében. Pislogott párat, hogy a szeme
hozzászokjon a sötétséghez, de még mindig nem ismerte ki magát. Az anyja talán
átrendezte a szobáját, amíg ő aludt? És mikor tette be ezeket a hatalmas
szekrényeket, rajtuk tömérdek könyvvel?
A lány egy pillanat alatt
kijózanodott, amikor rádöbbent, hol is van tulajdonképpen. Elaludt a
könyvtárban! Az órájára pillantott, már jóval elmúlt éjfél. Az idióta
könyvtáros már biztos rég elment, és arra sem vette a fáradtságot, hogy
körbenézzen, hátha… itt szundikál valaki.
Sam rendkívül szégyellte
magát és dühösen felpattant. Magával vitte az Üvöltő szeleket és sebes
léptekkel indult meg a kijárat felé. Útközben meglátott valami furcsát.
Valamit, amire nem számított.
A könyvtáros ült az egyik
sarokban, a szemüvege lecsúszott az orrára, a kezéből pedig csaknem kifordult a
könyve, amit elalvás előtt olvashatott. Hát ezért nem szólt! – gondolta Sam.
Hiszen ő is elszundított, csakúgy, mint ő. A haragja tovaszállt, és egészen
megsajnálta a fickót. Az első hete, és elbóbiskol a munkahelyén, bent ragad a
könyvtárban, és folyik a nyála, ha húzza a lóbőrt.
Sam megcsóválta a fejét,
és óvatosan kivette a férfi kezéből a könyvet, mielőtt hangos csattanással a
földre zuhanna. Amikor azonban óvatosan kihúzta a finom ujjak közül, a fickó
felriadt, és lendületből a lány felé ütött.
Sam hátraugrott, és majdnem
feldöntötte a mögötte álló, hatalmas kaspóban lévő pálmát. A virág megingott,
és körkörösen lendülve végül mégsem dőlt el. A lány kifújta a levegőt, egy
pillanatig azt hitte, még ezt is ki kell fizetnie.
Közben Matthew először
bosszankodva, majd értetlenül, végül teljes zavarban mérte végig a diákot.
Fogalma sem volt, hogy kicsoda, hogy kerül ide, és hogy ő hol is van
tulajdonképpen. Durván ráförmedt tehát az idegenre.
– Ki vagy te? Hogy kerülsz
ide?
A fiatal menyecske csípőre
tette a kezét, és kioktató stílusban válaszolt a cseppet sem udvarias kérdésre.
– Már megbocsásson, gróf úr,
de nézzen már körbe egy picit! A könyvtárban vagyunk, ahol voltaképp maga a
főnök, csak épp kiesett a szerepéből. Most pedig, ha volna szíves, és
kiengedne, hálás lennék.
– Először is, a helyes
megnevezés lord. Másodszor, én itt nem főnök vagyok, csak felügyelek a
hallgatókra. Harmadszor pedig – a férfi lehajtotta a fejét, mintha valami
égbekiáltó bűnt vallana be épp – még nem kaptam kulcsot. Tegnap is a takarító
zárt be, és gyanítom, ma is ez történt. Csak míg tegnap látott és kitessékelt,
ma úgy tűnik, nem vett észre. - Feltolta a szemüvegé és megnyomkodta az
orrnyergét. Mindig ezt csinálta, ha erősen gondolkodott, de nem talált
megoldást egy problémára. A helyzet az, hogy egész éjjelre itt kell
rostokolnia, ráadásul egy elég bosszantó társasággal. Az ismeretlen lány kérdőn
nézett rá, mintha csak a kiutat keresné rajta. Pedig, ha van egy csepp esze,
tudhatná, hogy innen csak reggel lesz szabadulás.
– Akkor csörögjön rá, hogy
jöjjön vissza – közölte a lány olyan hangon, mintha mi sem lenne
természetesebb, mint vadidegeneket hívogatni éjszaka.
– Nem tudom a számát.
Egyébként sem hiszem, hogy a mélyen búgó hangom elég indok lenne, hogy
felkeljen a puha ágyából és idefurikázzon csak azért, hogy kiengedjen két
vadidegen embert.
– Jó, akkor hívja fel az
igazgatót.
Matt megdörzsölte a
halántékát, és próbálta elnyomni az érzést, hogy ismét felemelje a hangját az
értetlenség hallatán. Így jobb híján igyekezett nyugodtan válaszolni.
– És szerinted ő mennyire
lenne hajlandó kiengedni az újdonsült alkalmazottját, aki véletlenül bezárta
magát a munkahelyére? Kösz, de inkább kihagyom.
– Akkor maga elrejtőzik
addig, én pedig szépen hazamegyek.
– Vagy visszamész oda,
ahol eddig aludtál, mert gondolom, nem az olvasás kötött le egész éjjel,
visszafekszel és átalszod az éjjel további részét. Reggel pedig jön a
takarítóbrigád és kiengednek. Megfelel?
Sam dühösen dobbantott
egyet. Rettentő mérges volt a férfire. Hogy lehet ezt ilyen könnyedén venni?
Még hogy feküdjön vissza? Azt már nem! Ki fog innen jutni, ha segít neki a
pasi, ha nem!
– Tehát akkor… szép
álmokat! – búcsúzott Matt, és az irodája felé vette az irányt. Ha jól
emlékszik, már pedig a memóriája csalhatatlan, van egy üveg whiskey elrejtve
valamelyik fiókja mélyén. Még maga az igazgató adta, mintegy
üdvözlőajándékként. Persze a lelkére kötötte, hogy vigye haza, nehogy a
leleményesebb diákok kiszagolják és megdézsmálják. Még csak az kéne, hogy ittas
hallgatók lepjék el a könyvtárat. Így Matt lelkesen bólogatott, majd amikor a
férfi elfordult, az alsó fiókba csúsztatta az üveget. Végül is, egy zajosabb
nap után jól esik a megérdemelt lazítás. A mai éjszaka pedig határozottan
megkívánja az aranybarna alkoholt.
– Most meg hova megy? –
szólt utána a lány, Matt pedig felsóhajtott. Egy pillanatra sikerült
elfelejtenie, hogy egyedül van.
– Az irodámba – válaszolt
kelletlenül. Újra elindult, a kishölgy pedig követte. Gyanakodva nézett hátra,
és felhúzta a szemöldökét.
– Szeretnél valamit?
– Igen, hazamenni! – vágta
rá kapásból Sam, és elvigyorodott. Élvezte, hogy bosszanthatja a férfit, bár
maga sem tudta, miért. Valahol talán őt okolta az állapotukért. Végül is, neki
kellett volna ügyelnie rá, hogy senki ne maradjon itt zárás után. Persze a gróf
úrnak volt képe a takarítóra kenni az egészet.
– Akkor állj neki alagutat
ásni, mert nincs más mód, hogy reggelnél előbb hazakerülj.
– Egyáltalán nem vicces –
húzta fel az orrát Sam. – Kérem, biztos van valami…
– Nézd, én sem szeretek
itt lenni – szakította félbe Matt a kitörni készülő hiszti rohamot. – De most
ez van, ezt kell megszokni és elviselni. Mit is mondtál, hogy hívnak?
– Nem mondtam – fonta
össze maga előtt durcásan a karját Sam.
Matt közelebb hajolt
hozzá, nyilván várt a válaszra, de csak nem kapta meg, így kimondta a kérdést
újból.
– Tehát akkor hogy is
hívnak?
– Miért fontos ez?
– Tekintve, hogy úgysem
fogsz lefeküdni aludni, és itt fogsz lihegni a nyakamban, valahogy szólítanom
kell téged. De ha szeretnéd, kitalálok valami ütős becenevet.
A lány az ötlet hallatán
fancsali képet vágott. Még hogy becenév? Ez most viccel?
– Samantha. Sam.
– Helló, Sam. Az én nevem
Matt. Örvendek a találkozásnak – nyújtotta felé a karját, de a lány nem
akaródzott azt elfogadni. Matt megrántotta a vállát. Ha nem, hát ő nem fogja
erőltetni. Elvégre, nem barátkozni vannak itt, pusztán a véletlen műve, hogy ők
ketten jelenleg ugyanazzal a problémával szembesültek.
Hosszú éjszakának néznek
elébe…
Samantha ásítva nézett az
órájára. Már hajnal kettő is elmúlt. Ha jól számolta, alig öt óra múlva
kiszabadul, és véget ér a rémálom. Matt azóta nem szólt hozzá, sőt, még csak
nem is látta. Elvonult az irodájába, magára hagyva a lányt. Persze Sam már
megbánta, hogy olyan undok volt vele, de hirtelen nem tudott reagálni a
váratlan szituációra. Összezárva egész éjjelre egy pasival? Ráadásul nem is
akármilyen pasival. Tinának igaza volt, a férfi szívtipróan jóképű. Ha kijut,
bocsánatot kér a barátnőjétől.
Matthew magas, szálkásan
izmos testalkatú, fehér bőrű, kifinomult arisztokrata vonásokkal rendelkező
gróf úr volt. Jaj, bocsánat, lord, javította ki magát Sam gondolatban. A férfi
sötétbarna haja rendezetlenül állt, hogy ezzel is növelje a hanyag eleganciát,
ami egész lényéből áradt. A lány sejtette, hogy nem tudatosan, mégis olyan aura
lengte körül, amitől minden kiscsaj az eszét vesztette és rögtön
belehabarodott. A szigorú tekintet pedig csak hozzátett a hatáshoz. Egyszóval
lélegzetelállító példány volt. Persze Sam ezt is későn vette észre, miután
durván elutasította.
Gondolta, jobb a békesség,
és elindult az irodája felé. Kettőt kopogott a fehérre mázolt ajtó tejüvegén,
majd hátralépett és válaszra várt. Miután nem kapott, újra bekopogott, ezúttal
a fakereten. Mozgás támadt az ajtó túloldaláról, majd hirtelen kinyílt és Matt
állt előtte álmos tekintettel. Valószínűleg visszaaludt, amíg ő csak
bosszankodva várta az idő múlását.
– Jaj, ne haragudjon. Nem
akartam zavarni… - babrált a lány teljes zavarban a pulcsija szélével.
– Nem gond. Baj van? –
Matt megdörgölte a szemét, és kinyújtózott. A sötétkék ing, amit viselt felcsúszott
a köldöke fölé, így Sam számára láthatóvá vált az izmos, kidolgozott hasfal,
majd az alatta futó sötétbarna csík, ami eltűnt a farmernadrág alatt. Nagyot
nyelt és igyekezett elfordulni, a képzeletében azonban perverzebbnél perverzebb
gondolatok fogalmazódtak meg.
– Nincs… nincs gond. Még
egyszer elnézést… - Sam már fordult is volna el, de Matt megragadta a karját.
– Várj! Úgysem tudok
visszaaludni. Amúgy is rémálmom volt, szóval köszi az ébresztést. – Matt
rámosolygott a lányra, aki fülig pirult. Mennyit változott röpke két óra alatt.
Eddig majd leharapta a fejét, most pedig csitriként viselkedik és zavarban van.
– Szóval, mi lenne, ha bejönnél, és beszélgetnénk?
– Nem, köszi. Elvagyok.
– Oké, ha nem, hát nem. –
Matt megrántotta a vállát újfent, és már csukta is volna be az ajtót, de Sam
megállította.
– Jó, rendben. De csak,
mert unatkozok.
Matt szélesre tárta az
ajtót, és beljebb tessékelte a lányt. Úgy tűnik, végre megreped a jégpáncél.
Samantha körbenézett a
nagynak cseppet sem mondható irodában, és elámult. Nem ilyennek képzelte.
Mindenhol papírkupacok sorakoztak, a falra számtalan polc volt felszerelve,
rajtuk rogyadozva álltak halmokban a különböző iratok, levelek és szerződések. A
lány azt gondolta, itt is olyan nagy a rend, mind a könyvtárban, de tévedett.
Lehet, hogy Mr. Anglia utál rendet rakni?
– Bocs a kupiért, még nem
tudtam minden papírt átnézni. Mrs. Martinez meglehetősen alapos volt, már-már
túlontúl részletes. Minden egyes mozzanatot dokumentált, néha többször is.
Igen, a lány ezt el tudta
hinni. Szegény hölgy már rég nem volt a topon, a fiúk pedig pont erre
játszottak rá.
– Nem gond. Gyanítom, nem
sok vendéget fogad itt.
– Ugyan, tegeződjünk.
Úgyis együtt leszünk még pár órát.
– Rendben – bólintott Sam,
és a kezét nyújtotta a férfi felé. Csak remélte, hogy a férfi elfogadja, és
kapja vissza az előbbi gonoszságát. Matt azonban úgy tűnt, jól neveltebb, mint
ő, és boldogan rázott vele kezet.
– Szia, újra. Foglalj
helyet.
A lány lehuppant a hozzá
legközelebb eső, már megkopott, korábban talán zöld színű fotelbe, és felhúzta
a lábait. Közben még mindig csodálkozva pislogott körbe az apró helyiségben.
Észrevett azonban egy különös tárgyat, amire semmiképp nem számított. Egy üveg
Johnny Walker állt az asztal sarkán, mellette egy félig megtöltött pohár. Már
az üvegből is hiányzott pár adagnyi, ami viszont meg sem látszott a férfin.
Mert Sam biztos volt benne, hogy a whiskey nem volt ott, amíg Mrs. Martinez
volt a főnök.
– Látom, nem unatkoztál –
bökött az üveg felé Samantha. Matt azonban nem jött zavarba, kivett még egy
poharat a fiók aljából, megtöltötte és a lány felé nyújtotta.
– Tessék. Talán gyorsabban
megy az idő.
Sam elfogadta, bár nem
volt nagyivó. De jelen helyzetben helyesnek vélte, hogy együtt igyon Matt-tel. Belekortyolt
a barnás italba, az alkohol pedig jóleső, égető érzéssel csorgott végig a
torkán. Megborzongott, majd újabb kortyot küldött az előző után.
Matt szótlanul figyelte a
lányt, ahogy aprókat kortyol a whiskey-ből. A hosszú barna haja rakoncátlanul
az arcába hullott, minden igyekezet ellenére is rendezetlen maradt. A lány
ruhája arról árulkodott, hogy nemhogy nem követi a divatot, de épp az ellenkező
irányba megy. Nem, mintha nem lenne csinos, de a mai csajokhoz illő, mindent
megmutató ruhákat messzire elkerülte, inkább a laza, mégis nőies darabokat
részesített előnyben. Egyszerre volt kislányosan bájos és könyvmolyosan szexi. Matt
nem bírta nem észrevenni, hogy mennyire vonzó teremtést sodort mellé a véletlen.
Lehet, hogy az elfogyasztott whiskey-nek köszönhető, de kezdett érdeklődni
iránta.
– Szóval, lord, mi? –
kérdezte váratlanul a lány. A férfi megköszörülte a torkát, mielőtt válaszolt
volna.
– Igen, teljes
életnagyságban. Családi örökség. Az egyetlen, igazából.
A férfi elfordult, az
alkoholtól túl sokat fecseg. Most is többet, mint kellett volna.
– A szüleid meghaltak? –
nézett rá együtt érzően a lány.
Matt legszívesebben
felnevetett volna.
– Nem, pusztán kitagadtak.
Nem voltam hajlandó elfogadni a családban maradás feltételeit, úgyhogy inkább
eljöttem. Apám pedig az ajtóban állva azt mondta, ha most elmegyek, megszűnik
számomra az otthon. Én pedig… hát itt vagyok. A fenébe…
– Mi történt? –
érdeklődött Sam a hirtelen váltás miatt. Az egyik pillanatban még a múltjáról
mesél, a másikban káromkodik. Fura alak. Lehúzta a maradék alkoholt és a férfi
felé tartotta a poharat újabb körért. Matt pedig engedelmesen töltött.
– Semmi. Sokat fecsegek.
Most te jössz! Mit keres egy ilyen lány állandóan a könyvtárban?
– Szeretek olvasni. Várj,
milyen lány? – húzta fel a szemöldökét Sam. Mégis mire céloz?
– Gyönyörű – vágta rá
gondolkodás nélkül Matt.
A levegő egy pillanat
alatt megfagyott, Sam nem tudta, mit is feleljen. Vallja be, hogy szerinte ő is
elképesztően jóképű? Ez bénán hangzik.
– Köszönöm – dadogta
idegesen, de csak rontott a helyzeten. A fenébe, most kéne bevetnie Tina
tanácsait, és flörtölni a férfival, de egy épkézláb mondat sem jutott eszébe.
– Ne haragudj, nem
akartalak zavarba hozni – mentegetőzött Matt, de csak még kínosabb lett a
hallgatás. Sam teljesen elvörösödve eltakarta az arcát, de amikor felnézett,
már a férfi guggolt előtte.
– Nem vagyok… - a hangja
megremegett, egy pillanattal később pedig erőt vett magán, mélyet lélegzett és
határozottabban folytatta – zavarban. Csak nem számítottam bókra tőled.
A lány, hogy egy kis
levegőt kapjon, hátrahúzódott volna, de Matt szabályosan bekerítette.
Betöltötte a látóterét, és lebilincselte Sam teljes figyelmét. Nem tudta
eldönteni, hogy menekülne, vagy közelebb hajolna hozzá. Úgy döntött, marad a
helyén, kezében erősen szorítva a poharát. Félő volt, hogy szétroppan a
kezében, de nem érdekelte.
– Pedig szerintem gyönyörű
vagy. De nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad emiatt. Ha szeretnéd, itt
hagylak, én pedig elmegyek máshova.
– Miért? – bökte ki végül
a lány. Matt kérdőn nézett rá. Valahogy gondolta, hogy Sam félénk és
visszahúzódó, egy ilyen vallomás pedig megrémiszti, de valóban nem érti, hogy
miért akar elmenni?
Úgy döntött, ha már eddig
is sokat beszélt, most sem fogja abbahagyni.
– Mert ha maradok, talán
olyan is meg fog történni, amit nem szeretnél.
Sam nagyokat pislogott.
Matthew tényleg a szexről beszélt? Mert ő a részéről nagyon is benne lenne. Te
jó ég, de még mennyire! Amióta kimondta, hogy szerinte gyönyörű, másra sem tud
gondolni, csak az érzékien vonzó ajkaira, na meg, hogy ráveti magát. Talán
ledönti az egyik fotelba, vagy nekinyomja a falnak. Neki aztán mindegy.
– És honnan veszed, hogy
nem szeretném? – Próbált olyan csábító lenni, amennyire tőle telt, lehúzta a
maradék whiskey-t, és igézően megnyalta az ajkait.
Néhány másodpercig csak
nézték egymást, majd Matt eltávolodott tőle. Úgy tűnik, megjött a józan esze –
gondolta Sam egészen addig, míg a férfi le nem söpörte a papírhalmot az
asztaláról és karon nem ragadta. A lány engedelmesen felállt, és háttal
nekitámaszkodott a keményfa lapnak. Matt végighordozta rajta a tekintetét,
szemében olyan éhség csillogott, amit Sam még életében nem látott, mégsem rettent
meg. Azt akarta, a férfi elevenen eméssze fel, hiszen neki is ez volt a terve
vele. Megragadta hát az övcsatját és annál fogva húzta közelebb. Matt
félmosolyra húzta az ajkait, amitől még lehengerlőbbé vált, mint eddig volt, és
megtámasztotta a lány oldalánál a kezeit. Sam izgatottan várta az
elkerülhetetlen csókot, Matt mégsem tette meg az utolsó lépést. Helyette a lány
mögé nyúlt, hogy elvegye a maradék whiskey-t és nagyot kortyolt belőle. Miután
lenyelte az égető folyadékot, megcsókolta a lányt.
Samantha beleszédült az
érzéki, keserű csókba, de a férfi finom, kutakodó nyelve kárpótolta az ízért.
Őrjítő, lassú táncot járt a nyelvük, miközben Matt elkezdte vetkőztetni. Az
egész lassan, percek hosszú leforgása alatt történt, ám mire Sam feleszmélt,
már mindketten félmeztelenek voltak. Matt épp a melltartóját igyekezett
kikapcsolni, ő pedig beletúrt az amúgy is kócos barna tincsekbe. A férfi
felmordult, amikor végre eloldotta a fehérneműt, majd diadalittas mosollyal
húzta le a pántokat. Sam szégyenlősen félrenézett, nem akarta látni Matt
reakcióját, amikor megpillantja meztelenül.
A férfi azonban
félreértelmezte a mozdulatot, és hátralépett.
– Még nem késő, ha meg
szeretnél állni. Mert, ha így folytatjuk, hamarosan úgysem tudnék leállni –
vallotta be szemlesütve, de akarta, hogy a lány is teljesen biztos legyen
magában.
Samantha maga felé
fordította a férfi fejét, hogy a szemébe tudjon nézni.
– Akarlak – suttogta, majd
minden finomkodás nélkül magához húzta és megcsókolta. Matt értette a célzást,
és rákapcsolt.
Villámgyorsan
megszabadította a nadrágjától és a falatnyi, fekete pamut bugyitól. Kényelmes,
mégis szexi, ez volt Sam jelmondata minden ruhavásárlás előtt. Most mégis
hirtelen bánni kezdte, hogy nem szerzett be egy selyemtangát, extra esetekre.
Bár valószínűleg akkor sem vette volna fel, hiszen ki készül arra, hogy esetleg
bent ragad a könyvtárban a szexi lorddal?
Matt már a saját övénél
matatott, amikor Sam ujjai ráfonódtak a sajátjára. A lány megállította, ő pedig
kérdőn nézett rá. Aztán elállt a lélegzete is, mikor partnere lassan lecsúszott
az asztalról, és letérdelt elé. Mosolyogva nézett fel rá, közben kigombolta a
farmert és lehúzta a cipzárt. A férfiassága lüktetve várta, hogy kiszabaduljon,
keményen feszült a boxernek. Sam nem habozott, kecses ujjai ráfonódtak a merev
vesszőre, majd lassan az ajkai közé vette.
Matt hátravetette a fejét,
a kéj lassú hullámokban árasztotta el a testét. Igyekezett megállni, nehogy
előre lendítse a csípőjét, a világért sem sürgette volna a lányt. Hagyta, hadd
játsszon, kényeztesse, töltse rajta a kedvét.
Aztán mikor már közel járt
a csúcshoz, ellépett tőle, és visszaültette az asztalra. Lábait szétfeszítette,
úgy érezte, most rajta a sor. Finoman kezdte, nem akarta, hogy Samantha
megriadjon a heves támadástól, pedig legszívesebben belevetette volna magát a
hívogató nedvességbe. A lány halk nyögdécseléssel jelezte elégedettségét, így a
férfi gyorsított. Hosszú, vékony ujjaival masszírozta a combja belső felét,
majd lassan lecsúsztatta a tenyerét, és mélyen a lányba vezette. Egyszerre
kényeztette, ami Samnek soknak bizonyult, egy hangos kiáltással merült el a kéj
tengerében. Egész testét átjárta a kielégültség, meleg borzongással futott
végig a feje búbjától a kislábujjáig.
Matt felemelkedett, és
elégedett mosollyal nézett végig a még mindig remegő lányon. Jóleső érzés
töltötte el a műve nyomán. Alig várta, hogy újra hallja a kéjes kiáltást.
Sietve kotorta elő a fiókja aljából az odarejtett óvszert. Sam felhúzta a
szemöldökét, és felnevetett.
– Ugye nem erre készültél
már reggel óta?
Matt megrázta a fejét.
– Nem, ez a whiskey-hez
járt.
Egy ügyes mozdulattal
felhelyezte a gumit, férfiasságát a nedves bejárathoz illesztette, majd egy
kemény, határozott lökéssel beljebb csusszant. Teljesen kitöltötte a lányt,
tökéletesen összeillettek, minden szempontból. Sam nem csak okos, vonzó,
értelmes fiatal volt, de a fenébe is, még a kémia is működik köztük.
Először finoman indított,
hagyta, hadd szokja meg a méretét, de Sam nem akart várni. Belemarkolt a férfi
kemény fenekébe, és erősebb lökéseket kényszerített ki belőle. Matt
felnevetett, és eleget tett a néma kérésnek. Gyengéden cirógatta a melleit,
néha meg-megcsókolva a rózsaszín, ágaskodó bimbókat. Érezte, hogy a lány milyen
hevesen reagált rá, így erre koncentrált. Samantha pedig jókislány módjára
kidomborította a mellkasát, hogy a férfi jobban hozzáférjen.
Néhány lökéssel és jó pár
nyalintással később Sam, bár eddig úgy vélte, lehetetlen, de közeledett a
második orgazmusa felé. Átkarolta a férfi nyakát, ő pedig közelebb húzta a
fenekénél fogva. Sam a lábait a dereka köré fonta, majd egy újabb éles kiáltás
szakadt ki belőle, ahogy a vágy mindent elsöprő erővel támadt rá.
Matt, megérezve a lány édes
összehúzódásait, képtelen volt tovább tartani magát és követte őt a felhők fölé.
Lihegve, jóleső
fáradtsággal ölelte magához Samanthát és óvatosan lesegítette az asztalról.
Kihúzódott belőle, az óvszert pedig gondosan becsomagolva a kukába hajította.
Közben Sam már fel is
öltözött. Az igaz, hogy villámgyors.
– De sietős volt –
jegyezte meg a válla felett, miközben begombolta az ingjét. Sam zavartan
felnevetett, és helyet foglalt újra a fotelben.
– Nem szeretek pucér
lenni.
– Pedig elképesztő vagy
ruha nélkül – kacsintott rá Matt, és összefordította a két fotelt. Felhúzta a lányt,
majd leült és az ölébe vonta Samet.
Amaz a vállára hajtotta a
fejét, és szinte abban a pillanatban el is nyomta az álom. Matt még pár percig
simogatta a haját, majd nyomott egy puszit a homlokára és lehunyta a szemét.
Néhány óra múlva zörgésre
ébredtek. Samantha rögtön kiugrott a védő karok közül, és hirtelen fázni
kezdett az ölelés nélkül, a feje pedig szét akart robbanni. Másnaposság, éljen!
Amikor viszont kinyílt az ajtó, már nem
gondolt a fejfájásra, csak a szégyenre. A francba, lebuktak! A takarító állt
előtte, arcán mindent tudó vigyorral.
Matt azonban továbbra is
laza maradt, és Sam elé állt.
– Jó reggelt. Örülünk,
hogy látjuk. Sajnos az egész éjjelt itt kellett töltenünk, véletlenül bent
maradtunk zárás után. Most pedig, ha megbocsájt – Matt felkapta a kabátját, a
táskáját, és Samet előre tessékelve kivonultak az irodából.
Samantha is összepakolt,
majd néma csendben tették meg az utat a parkolóig. A könyvtártól nem messze
pedig volt egy buszmegálló, ami Sam számára most a megváltást jelentette. Pár
perc múlva már otthon is lesz. A mai órákat viszont tuti kihagyja.
Ahogy a férfi kocsijához
értek, Matt kinyitotta, és bedobálta a cuccait. Sam arra számított, hogy szó
nélkül elhajt, de nem így történt. Felegyenesedett és megint elővette a
lehengerlő mosolyát.
– Hazavihetlek? – kérdezte
Matt, de Samantha megrázta a fejét.
– Nem kell, köszi,
hamarosan jön egy busz.
– Akkor, holnap este
ugyanitt? – Mielőtt azonban a lány válaszolhatott volna, folytatta. – Vagy akár
találkozhatunk egy étteremben is. Egy mozi esetleg?
– A vacsi jól hangzik –
bólintott rá szinte azonnal Sam. Nem hitte volna, hogy Matt még látni akarja,
de nagyon jól esett neki a meghívás. Búcsúzóul a férfi megkerülte az autót, és
forró csókkal vált el tőle.
Sam botladozva sétált el a
buszmegállóig, közben pedig Tina járt a fejében. Ha én ezt neki elmesélem…
